"Ez túl szép, hogy igaz legyen." Mindenki ismeri ezt a mondást, és előszeretettel használjuk is. persze ilyenkor mi nem a halálra gondolunk, mintahogy azt tette Kosztolányi Dezső az Őszi reggel című versében. A médiában, vagyis inkább a flimiparban rengeteg példát találhatnánk, az ördügi, a gonosz és a halál megformálására, amikor ezek a jelenségek, személyek pont hogy a tökéletességükkel lesznek félelmetesek vagy éppenséggel kívánatosak.  ez a gyönyörű pillanatkép erről a gyümölcstárról olyan kívánatos...az embernek a nyál is összefut a szájában ahogy elkezdjük olvasni. Azonban a rövidke vers közepétől a csok fény, csillogás és drágakő kezd nyomasztóvá válni. már nem hasonlít a valóságosra, nincsenek hibái, amitől valódi, "emberi" lenne. A varázslatos szépség és a tökéletes formák egyre távolabb viszik töünk ezt a képet. Rádöbbenünk, hogy ez már tényleg nem lehet a valóság, s amíg az életben mindíg a tökéletesre törekedtünk most egyszerre megkaptuk. De rájövünk, hogy az élet nem lehet tökéletes, mert akkor nem különböztetné meg az "aranykezű" haláltól semmi. És az élet folyamatos elégedetlenségeit, és törekvéseit hirtelen visszasírjuk és magunkban ígéretet teszünk, hogy ezentúl megelékszünk azzal ami van...de már késő... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.