Be kell vallanom, hogy nekem Ady az egyik kedvenc költőm, és lehet, hogy a végletek embere vagyok, de a másik nagy kadvencem Dsida Jenő. Épp a múltkor olvastamn Dsida Jenő egyik szerelmes versét...És PFFF...Te jó ég!!!...Ez fantasztikus. Olyan harmónia és nyugalom ülte meg azt a verset, hogy fantasztikus. Olyan belső, mély érzelmek áradtak minden sorából, hogy huh...Amíg a verset olvastam úgy éreztem, hogy az én lelkem is teljes harmóniába van és teljesen kiegyensúlyozott...

Aztán elgondolkodtam, hogy felhívjam-e a pszichológusomat, hogy aggódnom kéne-e a skizofréniám miatt:S XD...Azon járt az eszem, hogy szerethet, élhet át az ember Dsida Jenő és Ady verseket egyszerre...Ady Endre olyan szerelmes verseket ír, hogy libabőrözve olvasom. A szenvedély,  a vágy és a tömény szerelem levegője gyűlik össze és keveredik egy Ady költemény körül. Szinte egy "szerelmi katarzik" játszódik le egy egy versében. Ó teszem hozzá, ezek a Léda verske, mert ugyebár tudjuk, mert megtanultuk magyarórán:), hogy a Csinszkához írt versek sokkal szelídebbek, visszafogottabbak és a központban már inkább a háború szelleme lebeg.

De végeredményben nem hívtam az orvosom XD. Sőt!!! Ajánlom mindenkinek, hogy próbálkozzon elolvesni két versek az említett költőktől:). Igazán jó önismereti próba;) :)

Ajánlott versek: Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal

                      Ady Endre: Megakarlak tartani

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.