emlékszem, hogy egyik magyar órán szóba jött , hogy mi is a véleményünk Babits költészetéről. Nos a Karinával egyetértéseben mondtam én azt, hogy számomra is túl tökéletes, és abonyolult szerkesztés és megfogalmazás miatt túl magasröptűek a versei, melyet nem értek meg mindig igazán. Csak kiragadni tudok egy-egy sort, ami megragad, és számomra széppé teszi a verset. és ilyen szempontból azt kell hogy mondjam, hogy az irodalom az egy tükör, ami megmutatja, hogy milyenek vagyunk mi belül, amilyen a lelkünk. Hogy melyik költő és milyen versek a kedvenceink, és hogy mivel tudunk azonosulni azt mutatja, hogy milyen a lényünk, az egyéniségünk.

bevallom őszintén, hogy nem nagyon tudok blogot írni Babitsról, mert nem feltétlenül értem a verseit. nem tudom, hogy leeht-e olyat, hogy egy-egy sorról írok gondolatokat...(legfeljebb majd a jegyemen meglátszik :S) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.