Babits Mihály:Csak posta voltál című verse után elkezdtem gondolkozni, hogy mit érez egy lábtörlő...oder szőnyeg. Azon kívűl, hogy "nehéz súly van a vállukon", szemtanúk is. Úgy értem, hogy az éeltünk szemtanúi, de ezt a többi tárgyról és az egész környezetünkről elmondhatjuk. Mi lenne, ha ezek a dolgok tudnának beszélni....semmijen titok nem létezne. A környezet jobban ismerne az egyént mint az ember saját magát. Azt mondja Babist is, hogy a természetben minden benne a van. A szél jegyzi a fájdalmas sírásokat vagy az örömkönnyeket....mint egy gramofon. Az életünk egy láthatatlan szalagra fel van véve....minden egyes pillanat rögzítve van. Az egyéniséged pedig egy színfolt amivel "egy csöpp Fogaras vagy Pest közepén", és azért értéses minden ember.

(ebben a Babits versben ez a rész fogott meg :$)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.