Írogatom itt a blogokat és már majdnem teljesen megfeledkeztem Móricz Zsigmondról (akit és állandóan kevertem Mikszáthtal…).  Emlékszem, hogy pont nem voltam iskolában, mikor elkezdtük volna venni  Rokonok című regényét, és én felbuzdulva azon, hogy úgyis pótolnom kell majd, előkerestem a regényt mondván, hogy majd kiolvasom, mert úgyis kell. Erre bementem két nap múlva az iskolában, és derűs arccal közölték velem, hogy nem kell a Rokonok-at elolvasni -.-…S ami a végső döfés volt, azaz, hogy még a mélyen tisztelt Tanár nő is azt mondta, hogy borzalmas :s…No, de a filmmel azért mégis tudtuk ezt a bennem keletkező űrt bizonyos mértékig kompenzálni.

Hogy is mondjam, érdekes volt a film. Nem tudtam eldönteni, hogy most sajnálni kell szegény Kopjás Istvánt vagy ő igazából nem jó ember… aztán megbeszéltük, leülepedett és rádöbbentem, hogy az volt a legnagyobb hibája, hogy túl jóakaratú és becsületes volt. Annyira tipikus, hogy mikor egy magasabb posztba helyezik, és több pénz fut a családi kasszában, akkor jelennek meg a „rokonok”. Annyira szépen kirajzolódik, hogy a becsületes ember nem fér meg a pénzéhes, kapzsi emberekkel. És hiába az erény, és a becsület… elnyomja a sok hazugság, és érdekkapcsolat.

Bár nem olvastam a könyvet, és a film sem volt egy Oscar díjas, nekem azért tetszett, mert én nagyon szeretem a kosztümös filmeket :$:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.