Nah jó…legyen…írok A párducról…Megmondom őszintén, hogy próbáltam elkerülni ezt a verset, mert annyira tetszik, hogy tudom, hogyha elkezdek róla írni, akkor egy Háború és béke kötet lesz belőle…:s. De ígérem, hogy próbálom a heves gondolataimat tömöríteni és rövidre fékezni.

Ez a költemény fantasztikus, ugyanis megmondom őszintén, hogy hűen tükrözi a társadalomképemet… Az elmélet a következő: Minden embernek egyénisége van, amellyel születet s vannak a világban, a társadalomban olyan személyek, akik vagy személyiségükből (ami nem összetévesztendő az egyéniséggel) vagy szakmájából, vagy pozíciójából adódóan az az érdekük, hogy ezt az egyéniséget, aki színessé tesz bennünket egybeolvasszák egy masszává, hogy már ne lehessen látni a különbséget ember és ember közt. Mindenki szürke kisegérré válik és olyan hitbe van ringatva, hogy szép az élete és nagyon boldog és biztos állása van és nincs szüksége másra, miközben a szíve legmélyén mindenki kitörne ebből a ketrecből, csak ez a belső akarat már túl mélyre van elnyomva, elásva. Be vagyunk skatulyázva s csak körbe-körbe megyünk s egy idő után már nem is vesszük észre, hogy hiába éltünk, valójában mégsem ÉLTÜNK. Pedig minden ember életében vannak olyan pillanatok, olyan történések, legyen ez egy fantasztikus élmény vagy egy szörnyű tragédia, hogy elgondolkozik, azon, hogy valami nincs rendben az életében, valamit még nem tud, ami ahhoz kell, hogy igazán önmaga lehessen. De az ilyen események után újra visszakerül a „körforgásba” s ezt a halvány ébresztő gondolatot egyik pillanatról a másikra el is hessegeti. Persze vannak szerencsések, akik szívében megragad s kibontakozik az intuíció, de ők vannak kevesebben, s a vers sem róluk szól.

Hogy mennyire érthető ez az átlagtól kissé eltérő felfogás, nem tudom. De ha valakinek kérdése van, hát szóljon és megpróbálok válaszolni. Nem egy irodalom órára való elemzés megvallom, de egyszer nem árt talán így is elolvasni a verset, hátha eljut  a szívbe és ott megmaradJ. 

A bejegyzés trackback címe:

https://redds.blog.hu/api/trackback/id/tr601631140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oFő 2009.12.30. 18:09:07

ez volt az az alkalom, hogy elszégyelltem magam a párducra gondolva. erről szól a vers, amit írtál, és ez olyan szomorú...
és át kell gondolnom ezek után a magyarórákat, hogyan tudok több teret engedni a nagyhangú fiúk mellett a csöndesebb, brilliáns észjárású többiek számára.

redd's 2009.12.30. 22:38:42

:). ebbe a csöndesebb társaságba én is beletartozok?:$:)
örülök, hogy tetszik Tanár nőnek:)
és nagyon köszönöm a hozzáfűzést, mert nagyon jól esik:)

Moonlight:) 2010.01.11. 15:29:25

Nagyon tetszik az elemzésed, egyetértek! Ismertem a verset, de akkor érintett meg először, mikor megnéztem az Ébredések című filmet! Nagyon jók a meglátásaid, de szerintem érdemes lenne megnézned neked is, biztosan újabb rejtett értelmeket, jelentéseket találnál benne Te is! (amúgy és csak ezért regisztráltam, hogy ezt elmondhassam neked:) )
Üdv: Viki

redd's 2010.01.11. 17:52:41

Köszi Viki:)
Aranyos vagy:)...de hogy találtad meg a bejegyzésemet?:$
Örülök, hogy tetszik s megnézem én is ezt a filmet;)
Szia!
Reni

Moonlight:) 2010.01.11. 21:03:28

Rákerestem a versre és valahogy rád bukkantam, a google csodákra képed:)
A film tényleg fantasztikus, de már eleve nem lehet rossz, ha Robert De Niro és Robin Williams is játszik benne:)ezt ne hagyd ki!
süti beállítások módosítása