Amikor az esszé doglozat témái közül kiválasztottam Kosztolányi Dezső Fürdés című novelláját igazán meggyűlt  a bajom a bevezetéssel. Ugyanis mindig csak egy dal jutott eszembe: "Jaj! úgy élvezem én a strandot, mert ott annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még bambi is kapható." Ez most elég viccesen, morbidan hangozhat, hogy egy tragikus novelláról miért pont egy ilyen dalocska kóválygott a fejemben. Aztán én is elgondolkoztam ezen...

Ha félre tesszük egy kicsit a novellaelemzés főbb elemeit (fiú-apa kapcsolat; idő szerepe; halál gondolata), akkor rájövünk hogy miért is olyan tragikus az egész törnénet. Azért megt közeli és személyes. A magyar családok nagy része választja a Balatont a nyaralás helyszínének. A csodás környezet, a viszonylag megfizethető ár, a fürdés lehetősége vonzó. Nyaraláskor senki nem gondol a halálra, hisz mindenki szórakozni megy és kikapcsolódásra vágyik. Kosztolányi azt írja, hogy: "Itt már két csendőr állott meg a mormoló tömeg, többnyire parasztasszonyok. Sokan sírtak."...Én beleképzeltem magam a tömegbe és nekem is fájt, fájt az apa fájdalma és az élettelen kisfiú, akinek a nevét is tudtam, hogy Jancsi és úgy éreztem, hogy ismerte szegénykét, és a részvét érzése volt a lelkemben....

Számomra sokkal hatásosabbb lett a novella, az ismerős tájtól és a név szerint ismert Jancsitól. azt hiszem, hoyg sikerült Kosztolányinak elérnie nálam, hogy ezentúl a Balatont más szemmel figyeljem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.